Munkaszüneti nap vagy igaz ünnep Nagypéntek és Húsvét?

Sellyei-Oszvald Júlia írása

Az ünnep különleges időszak, szent idő. Amikor a közösség a megszokottól a hétköznapitól eltérő módon viselkedik, hagyományosan megszokott előírásokat és tilalmakat tart be. De van-e még igényünk az ünnepekre? Tudunk-e még ünnepelni? Vagy az ünnepeink formálissá válnak csupán munkaszüneti napot jelentenek életünkben. Az ünnep kapcsolatot teremt a múlttal és jövővel. Az elcsendesedésnek, elmélyülésnek az ideje. Elmélkedés a múltról, remény a jövőre és igen a jelenre. Az ünnepi időszak – „szent idő”, amely egyben felemel a „szent térbe”, ahol megvalósul az Istennel való találkozás. Ünnep nincs Istennel való találkozás nélkül, mely egyben a közösséghez való tartozás kifejezése is. Napjainkban egyre inkább leszűkül – beszűkül az ünnepek megélése. Magánüggyé válik. Lehet, hogy most 2020 Húsvétján örülnénk, ha megint közösségben élhetnénk meg a húsvéti ünnepet. Vajon a koronavírus miatti bezártságban felértékelődik-e a közösség, ahova tartozunk. Készek leszünk-e ismét megosztani magunkat másokkal. Kinyílni embertársaink felé, nem pedig begubózni saját kis világunkba. Hadd álljon most itt egy idézet Hamvas Bélától: „A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.” Az ünnepkörök magukba foglalják a keresztyén jelképeket és a népi hagyományokat. A keresztyén egyház legnagyobb ünnepe a Húsvét, mindamellett ünnepe, a tavaszi megújulásnak, az ősi hagyományoknak. A Nagyhét jeles napjai: Nagycsütörtök, Nagypéntek, Nagyszombat.

Nagycsütörtök: zöldcsütörtöknek is nevezték. Ilyenkor a jó termés reményében spenótot és csalánt főztek. Nagycsütörtökön megszűnik a harangozás, „a harangok Rómába mennek” – a közismert szólás szerint legközelebb Nagyszombaton szólalnak meg újra. Liturgikus szokás volt a nagycsütörtöki lábmosás, annak emlékezetére, hogy az Úr Jézus megmosta a tanítványok lábát. Akkoriban Jézus az Olajfák hegyén virrasztott és imádkozott. Ezért Nagycsütörtök este az idős asszonyok a Kálvárián vagy az útszéli kereszteknél imádkoztak.

Nagypéntek: Jézus kereszthalálának emléknapja a legnagyobb böjt és gyász ideje. A passióolvasás a szenvedéstörténet átélését szolgálta. A nagypénteki passiók első hazai bizonyítéka a XV. századból valók. A szent sír körüli virrasztás, a kálváriajárás is a nagypénteki ájtatosság része volt. A víznek, mint a tisztulás jelképének nagy szerepe van Húsvétkor. Úgy tartották, hogy aki Nagypénteken napkelte előtt megfürdik azon nem fog a betegség. A nagypénteki hajnali vizet „aranyos víznek” – szótalan víznek nevezték. Sem menet, sem jövet nem szabadott megszólalni. A gyerekeket is leküldték a patakra, hogy korán kelők legyenek.

Nagyszombat: A tavasz, a természet megújulása az embert is környezete megtisztítására készteti. Ilyenkor végezték a nagytakarítást. Nagyszombaton véget ért a negyvennapos böjt. A legfontosabb eseményei közé tartozott a keresztelővíz és a tűzszentelés, valamint a feltámadási körmenet. A víz és a tűz végig kíséri a Húsvéti ünnepet. Nagypénteken kioltották a tüzet a tűzhelyen. Nagyszombaton a szentelt tűznek a parazsából vittek haza, és annál főzték meg a húsvéti ebédet. A feltámadási körmenet közép-európai, magyar, osztrák, német katolikus szertartás. Valaminek vége van, új kezdődik – ezt jelképezi.

Húsvétvasárnap ünnepeljük Krisztus feltámadását. Húsvétvasárnap reggelén mindenki elment a templomba a feltámadt Krisztust köszönteni. A lányok és fiatalabb asszonyok öltözéke inkább fehér volt, az időseké fekete. A húsvéti szertartáshoz tartozott az ételszentelés. A húsvéti sonkát, bárányt, kalácsot, tojást, sőt még a bort is a katolikus hívők szentelni viszik a templomba. A húsvéti ételeknek megvolt a jelentősége. A bárány Krisztust jelképezi, a tojás az élet az újjászületés jelképe Krisztus feltámadására emlékezve. A sonka a parasztélet gazdasági és kultikus rendje következtében vált húsvéti eledellé. A húsvéti határjárásnak a tavaszi vetésnek védelme a határjelek megújítása és a források megtisztítása volt a célja. Ez alkalommal ismertették meg a határjeleket a fiatalokkal.

Húsvétvasárnap délutánján több közös játékra is sor került: pl a zöldágjárás, ami a tavaszt a természet megújulását jelképező énekes játék. Kakaslövés, havajgatás (fűzfasípot készítettek és ezzel énekeltek).

Húsvéthétfő – vízbevető vízbehányó hétfő. A víztisztító termékenység varázsló erejébe vetett hit az alapja a húsvéti locsolásnak. Valamikor vízbevető és vízbehányó hétfőnek nevezték Húsvét hétfőjét, ami utal a locsolás egykori módjára, hogy gyakran a kúthoz, vályúhoz vitték a lányokat és egész vödör vízzel öntötték le őket. A locsolkodás, hungaricum. A locsolással egyenértékű szokás volt a vesszőzés. Fejér megyében sibának nevezik, Felvidéken suprikálásnak. Előbbi helyen a legények vesszőzték meg a lányokat, a suprikálásnál a lányok vesszőzték meg a locsolást végző legényeket. A locsolás és vesszőzés jutalma a piros hímestojás. A tojásdíszítés módja a viaszolás és a karcolás. Húsvét nem telhet el a húsvéti nyuszi nélkül, amit a gyermekek nagyon várnak. Minden gyermek izgatott, hogy vajon mit hoz neki a húsvéti nyuszika. A húsvéti nyúl kifejezés a XIX. századból német nyelvterületről származik. A feudalizmus idején német fejedelemségekben sült nyulat kellett beszolgáltatni tojásokkal a földesúrnak. A hiedelem szerint egyszer egy sült nyúl feltámadt és tojás hozóvá vált…

Bizonyos hagyományok még ma is élnek, de van ami elhalványult. A húsvéti történet, azaz Krisztus kereszthalála és feltámadása még ma is élő üzenet az emberiség számára.

Mi döntjük el, hogy csupán szabadnap vagy igaz ünnep Húsvét. Milyen jó lenne, ha Homo festivus – ünneplő emberek sokasága élné át valóságosan a Húsvét örömét.

 

Áldott húsvéti ünnepeket kívánunk!

 

Sellyei-Oszvald Júlia