Obersovszky Gyula költészete

Az elfogadott javaslatot benyújtotta: Művészetbarátok Egyesülete

Obersovszky Gyula író, költő, újságíró, 1956 hőse 1927. január 1-jén született Pécsett. A háború után népi kollégiumokat szervez és a Színművészeti Főiskolán rendezést, dramaturgiát tanul. Népművelőként kerül Debrecenbe, ahol többek között a Dongó szatirikus hetilapot, a Dongó Színpadot és a Sztanyiszlavszkij Munkásstúdiót hívja életre, egyben különböző vidéki lapok munkatársa. 1954-ben egy kritikus cikke folytán “kegyvesztett” lesz, minden állásából elbocsájtják. Budapestre költözik és a Népművészeti Intézet megbízásából színházi tanfolyamokat szervez és a Hétfői Hirek munkatársaként dolgozik. 1956. október 23-án részese a Magyar Rádió előtti tüntetésnek. Október 24-én megalapítja az Igazság című lapot, majd 1956. november 4-e után Élünk címmel illegális újságot szerkeszt. Szervezője volt a november 23-i „néma” és a december 4-i nőtüntetésnek. A népi demokratikus államrend elleni szervezkedés vádjával halálra ítélik, melyet nemzetközi tiltakozásra életfogytiglani börtönre változtatnak. 1963-ban közkegyelemmel szabadul. A rendszerváltozásig teljes mellőzöttségben él, mert mindvégig hű marad elveihez és a forradalom igazságához. Az “új idők” sem hozzák meg számára a várt elégtételt. Csalódott, haragos és türelmetlen, de töretlenül hirdeti 56 igazságát és ad hangot aggodalmának, hogy a 80-as évek végén fellobbant láng elhalványul. Ezt fogalmazza meg többek között az Üvöltök fájón a kor bajaival című versében is. A Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja, az Igazság Baráti Társaság alapító elnöke. 1994-ben Nagy Imre Emlékplakettet, 1996-ban Aranytollat, 1999-ben Petőfi Sándor Sajtószabadság, 2001-ben Táncsics Mihály díjat kapott. 2001. március 15-én Budapesten érte a halál, végső nyughelye a Fiumei úti sírkert 57. parcellájában van, amelyet 2013-ban a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság a nemzeti sírkert részévé nyilvánított. A gyász másnapján a Művészetbarátok Egyesülete Obersovszky Gyula nevével fémjelzett díjat alapított szellemi hagyatékának, és irodalmi munkásságának népszerűsítésében és terjesztésében élen járók elismerésére. Emlékét márványtábla őrzi alkotóházán Őrbottyánban, a Rákóczi Ferenc u. 209. sz. alatt, egykori lakhelyén Budapesten, a XIII. kerület Keszkenő utca 35. számú házon, és Beremenden a róla elnevezett téren.

Vers, dráma, elbeszélés, regény, közírás, vitairat került ki tolla alól. Obersovszky Gyula költő volt, akinek írásaiban elvegyült a dráma és publicisztika, mint ahogy regényeiben is mindig felsejlett a poéma. Műfaja a tűzhányó és a földrengés hatalmas természeti ereje volt: emlékezés, vallomás, szenvedély, és ezeknek lírai középpontjában a hűség erkölcsisége állott. Hűség az 56-os forradalomhoz, annak eszményeihez, igazságaihoz. Nem követte semmiféle költészet szabályrendjét. Az igazságért mindig kiálló, meg nem alkuvó költő versei, ahogy ő nevezte: pórusai, szépre, szeretetre vágyó lelkünk vigasztalói, s építői. Verseinek olvasása nemcsak gyönyörködtet, hanem önazonosság tudatunkat is erősíti, jobb, hűségesebb magyarrá tesz. „Igazság – Élünk – Vagyok”. Az Obersovszky Gyula szerkesztette lapok címei is jelzik, hogy tanúságtétele egyre szűkebb körre korlátozódott. Nemzetközi szempontból is jelentős eseménynek számítottak az őrbottyáni alkotóházában szervezett találkozók, ahol a magyar szellemi élet kiválóságai a nagyvilág korszakváltó átalakulásának „rejtelmeiben” igyekeztek eligazodni.

Csatolt dokumentumok: